Képtelen volnék megmagyarázni, hogyan repülök a daloló borostyándombok fölött. Csak azt tudom, hogy nincs semmilyen repülő szerkezetem. Nem forgott, nem zümmögött, nem zakatolt semmi. Csak nesztelenül, szabadon suhantam a szelíd dombok fölött, melyeknek lejtőit kedvem szerint váltogattam...
Suhanó álmok
✍ Scribed by Zinovij Jurjev
- Book ID
- 101196142
- Publisher
- Kossuth Kiadó
- Year
- 1978
- Tongue
- Hungarian
- Weight
- 932 KB
- Category
- Fiction
- ISBN
- 9630911426
No coin nor oath required. For personal study only.
✦ Synopsis
Képtelen volnék megmagyarázni, hogyan repülök a daloló borostyándombok fölött. Csak azt tudom, hogy nincs semmilyen repülő szerkezetem. Nem forgott, nem zümmögött, nem zakatolt semmi. Csak nesztelenül, szabadon suhantam a szelíd dombok fölött, melyeknek lejtőit kedvem szerint váltogattam...
📜 SIMILAR VOLUMES
Képtelen volnék megmagyarázni, hogyan repülök a daloló borostyándombok fölött. Csak azt tudom, hogy nincs semmilyen repülő szerkezetem. Nem forgott, nem zümmögött, nem zakatolt semmi. Csak nesztelenül, szabadon suhantam a szelíd dombok fölött, melyeknek lejtőit kedvem szerint váltogattam...
"Nyugodtan sétálva indult el a pázsiton. Éppen a lépcsőhöz ért, amikor éles sikoltás verte fel a házat. Ez a hang, mint a késpenge, szinte belevágott a csendbe. Aztán fölhangzott újra, majd harmadszor is... Az ajtó sarkig tárult, Emmeline rohant ki rajta. Még mindig rémülten sikoltozott, fehér köté
"Nyugodtan sétálva indult el a pázsiton. Éppen a lépcsőhöz ért, amikor éles sikoltás verte fel a házat. Ez a hang, mint a késpenge, szinte belevágott a csendbe. Aztán fölhangzott újra, majd harmadszor is... Az ajtó sarkig tárult, Emmeline rohant ki rajta. Még mindig rémülten sikoltozott, fehér köté
"Nyugodtan sétálva indult el a pázsiton. Éppen a lépcsőhöz ért, amikor éles sikoltás verte fel a házat. Ez a hang, mint a késpenge, szinte belevágott a csendbe. Aztán fölhangzott újra, majd harmadszor is... Az ajtó sarkig tárult, Emmeline rohant ki rajta. Még mindig rémülten sikoltozott, fehér köté
Valami megmozdult a hóban! Hírtelen tört előre, szinte látni sem lehetett a mozgását. Beleolvadt a tájba, eggyé vált a tájat uraló fehérséggel. Még messze volt a fiútól és a bernáthegyitől, olyan kétszáz méterre az erdő szélén, de ahogy nőttön-nőtt a sebessége, már veszélyesnek látszott. A hangtalan