Valami megmozdult a hóban! Hírtelen tört előre, szinte látni sem lehetett a mozgását. Beleolvadt a tájba, eggyé vált a tájat uraló fehérséggel. Még messze volt a fiútól és a bernáthegyitől, olyan kétszáz méterre az erdő szélén, de ahogy nőttön-nőtt a sebessége, már veszélyesnek látszott. A hangtalan
Hósuhanó
✍ Scribed by Raymond Tatton
- Book ID
- 101199958
- Publisher
- Új Vénusz Lap- és Könyvkiadó
- Year
- 1994
- Tongue
- Hungarian
- Weight
- 1 MB
- Category
- Fiction
- ISBN
- 9637755705
No coin nor oath required. For personal study only.
✦ Synopsis
Valami megmozdult a hóban! Hírtelen tört előre, szinte látni sem lehetett a mozgását. Beleolvadt a tájba, eggyé vált a tájat uraló fehérséggel. Még messze volt a fiútól és a bernáthegyitől, olyan kétszáz méterre az erdő szélén, de ahogy nőttön-nőtt a sebessége, már veszélyesnek látszott. A hangtalan suhanás néhány másodperc múlva elérte a Torony tetejét. Felemelkedett, magassága elérte a két métert, s egy pillanatra úgy tűnt, hófal lehet, amit emberi kéz épített. Egy tizedmásodpercre megmerevedett, de utána ráomlott Marti testére, és teljesen beborította, belepte és elpusztította.
A KGB Géntechnikai Csoportjának biológiai részlege alkotta meg azt a különleges organizmust, amely pontosan úgy nézett ki mint a hó. Egy robbanás során a tenyérnyi anyag kiszabadult a laboratóriumból, és önálló életre kelt. Miközben sorra gyilkolta az embereket Finnország és Norvégia északi területein, folyamatosan növekedett, és erősödött.
A hadsereg alakulatai sem tudták megfékezni a láthatatlan, némán gyilkoló Hósuhanót. Az emberek féltek a hótól. A mindent beborító vakító fehérségben ott rejtőzött a félelmetes szörnyeteg, és senki sem tudta, hol és mikor fog legközelebb lecsapni.
Egyetlen módszer kínálkozott az elpusztítására, de ehhez előbb csapdába kellett csalni.
Akik vállalkoztak erre az emberfeletti feladatra sohasem tudták elfelejteni a Hósuhanó őrült haláltusáját.
📜 SIMILAR VOLUMES
Valami megmozdult a hóban! Hírtelen tört előre, szinte látni sem lehetett a mozgását. Beleolvadt a tájba, eggyé vált a tájat uraló fehérséggel. Még messze volt a fiútól és a bernáthegyitől, olyan kétszáz méterre az erdő szélén, de ahogy nőttön-nőtt a sebessége, már veszélyesnek látszott. A hangtalan
Képtelen volnék megmagyarázni, hogyan repülök a daloló borostyándombok fölött. Csak azt tudom, hogy nincs semmilyen repülő szerkezetem. Nem forgott, nem zümmögött, nem zakatolt semmi. Csak nesztelenül, szabadon suhantam a szelíd dombok fölött, melyeknek lejtőit kedvem szerint váltogattam...
Képtelen volnék megmagyarázni, hogyan repülök a daloló borostyándombok fölött. Csak azt tudom, hogy nincs semmilyen repülő szerkezetem. Nem forgott, nem zümmögött, nem zakatolt semmi. Csak nesztelenül, szabadon suhantam a szelíd dombok fölött, melyeknek lejtőit kedvem szerint váltogattam...
Képtelen volnék megmagyarázni, hogyan repülök a daloló borostyándombok fölött. Csak azt tudom, hogy nincs semmilyen repülő szerkezetem. Nem forgott, nem zümmögött, nem zakatolt semmi. Csak nesztelenül, szabadon suhantam a szelíd dombok fölött, melyeknek lejtőit kedvem szerint váltogattam...
"Nyugodtan sétálva indult el a pázsiton. Éppen a lépcsőhöz ért, amikor éles sikoltás verte fel a házat. Ez a hang, mint a késpenge, szinte belevágott a csendbe. Aztán fölhangzott újra, majd harmadszor is... Az ajtó sarkig tárult, Emmeline rohant ki rajta. Még mindig rémülten sikoltozott, fehér köté