E. M. Forster regénye a gyarmati Indiába kalauzolja az olvasót, ahol a szikrázó tájban szikrázó feszültségek közepette él egymás mellett a hódítók és az elnyomottak közössége. Ebbe a feszült helyzetbe csöppen bele a kedves és naiv Adela, amikor kiszemelt vőlegénye alaposabb megismerésének szándékával Csandrapurba érkezik. Ahogy felfedezi környezetét, fokozatosan feltárulkozik az angol birodalmi gőgnek és a helyiek sarjadó önérzetének konfliktusa. Az egyetlen kivételt a suta, de jó szándékú Aziz doktor és az iskolaigazgató, Fielding bontakozó barátsága jelenti. A puskaporos hordóba éppen Adela ejti a jelképes gyufát - de vajon valójában mi történt vele a város közelében lévő marabári barlangokhoz tett kirándulás során?
S miként vészeli át a drámai eseményeket Fielding és Aziz nemes barátsága?
Forster remekművében India nem csupán varázsos helyszín, hanem eszköz is: e közeg révén kutatja az író, mi köti össze az embereket, és mi választja el őket egymástól. A tájat eleven, szinte lélegző jelenlétként ábrázolja, a regény sokoldalú szereplőjévé lépteti elő, és hátterévé teszi legfőbb témájának: a kötődés, a közelség s az egymáshoz tartozás utáni örök emberi vágynak.