Madárka különös, a megszokott élettől elrugaszkodott álomvilágban él, melyet még legjobb barátja, Al sem ért. Szelíd, ártalmatlan, tiszta lelkű ember, aki viszont hihetetlen öntörvéngűségtől hajszolva egyetlen rögeszméjének hódol: szárnyalni akar, mint a madarak. A lelkileg sérült ifjú a madarak szabadságot jelképező világába menekül, azonosul e csodálatos lényekkel, elzárkózik az őt körülölelő külvilág mocskától, a küszöbönálló háborútól. Furcsa, szokatlan viselkedése fokozatosan elszigeteli a "normálisnak" elkönyvelt közegtől, és ezáltal megnyílik számára a szabadság útja, melyet embertársai azonban őrülettel azonosítanak. A háború végét mar egy katonai elmegyógyintézetben éri meg, itt talál rá a súlyos állsérülése miatt leszerelt gyerekkori barátja, Al - a realitás megtestesítője -, aki a harctér borzalmainak tapasztalatával a háta mögött átértékeli az őrültségről és az épelméjűségről - a társadalom normái által - belénevelt fogalmakat. Madárka naplójegyzete és a külvilág történései szabályszerű ciklikussággal váltják egymást. A regény eseményeinek rendszeresen ismétlődő váltakozása álomszerű varázslatba ringatja az olvasót. A valós világban zajló történetek ecsetelésével zaklatott, feszült hangulatot áraszt, majd feloldja az andalítóan lebegő, ellazító érzésekkel, melyeket a levegőt uraló csodálatos lények szárnyalásaitól kölcsönöz.