Stacey O'Brien biológus 1985-ben, Valentin-napon ismerte meg a négynapos gyöngybagolyfiókát - és a végzetes találkozásból bámulatos, 19 évig tartó kapcsolat lett. A szárnyideg-károsodott kisbagolyról megállapították, hogy soha nem fog tökéletesen repülni, így egyedül nem maradna életben a vadonban. O'Brien, a caltechi bagolylaboratórium fiatal asszisztensnője azonnal beleszeretett a szerencsétlenül járt fiókába, és magához vette a madarat. A humoros és megrendítő történet kettejük drámai, két évtizedes kapcsolatát meséli el. O'Brien szeretettel, ugyanakkor a tudós szemével, alaposan és közvetlen közelről kezdte tanulmányozni Wesley fura szokásait - és egérdiétára fogta a baglyot, így szakmányban volt kénytelen beszerezni a rágcsálókat (a madár 28 000-et fogyasztott el életében). Ahogy Wesley cseperedett, O'Brien, akárcsak egy büszke szülő, minden életszakaszban megörökítette a magatehetetlen pihecsomóból játékos, félszeg kamasszá, majd gyönyörű, arany-fehér macsóvá serdült baglyot, akinek szív alakú arca és rendkívüli személyisége alaposan meghazudtolta félméteres termetét. Stacey és Wesley kapcsolata akkor mélyült el igazán, amikor a biológusnő felfedezte Wesley egyéniségét, rejtett érzelmeit és játékos természetét, amely azonban bármikor átcsaphatott erősen védelmező magatartásba - bár Stacey nagyon örült volna, ha Wesley nem üldözi el az udvarlóit!
O'Brien a tekintélyes kutatói közösségbe, a tudományok Roxfortjába is bepillantást enged, ahol a bentlakó baglyok néha szabadon repdesnek az irodák között, a kissé különc, ám sziporkázó elméjű tudósok pedig - az állatszeretet jegyében - minden energiájukat az állatok tanulmányozásának és istápolásának szentelik.
Ahogy O'Brien egyre közelebb kerül Wesley-hez, jelentős felfedezéseket tesz a baglyok viselkedésével, intelligenciájával és kommunikációjával kapcsolatban, majd a jellegzetességek leírásához bevezeti a "Bagolymódi" kifejezést: Wesley nem tűrte a hazugságot, elvárta hogy Stacey betartsa az ígéreteit, és feltétel nélkül tudott szeretni, bár a duzzogás sem állt távol tőle. Amikor O'Brien súlyosan megbetegedett, a bagoly ragaszkodása és bátorsága ugyanúgy megmentette őt a haláltól, ahogy annak idején Stacey mentette meg a kiszolgáltatott madárfióka életét.