A Boys Next Door és Birthday Party zenekarok után 1984-ben indított Nick Cave & The Bad Seeds élén eltöltött bő két évtizedből kronologikus sorrendben felsorakoztatott 42 szöveg segítségével végigkövethető, hogyan őrjöngte végig hősünk a nyolcvanas éveket olyan mániákus, durva szerzeményekkel, mint a Berlin felett az ég koncertjelenetében is elhangzó Csak őt és mindörökké, az Elvis Presley (vagyis a rocknroll) születésének pokoli vízióját adó Tupelo vagy A villamosszék, majd hogyan lett belőle A jó fiú, hogyan jutott el olyan letisztult, klasszikus dalformákhoz, mint a Sirató dal meg a Hajódal, hogyan készített tradicionális gyilkos balladák nyomán olyan egyéni átiratokat, mint a Stagger Lee, a Kylie-val színre vitt Ahol a vadrózsa nő, illetve a Bob Dylan közvetítésével jött Henry Lee, amit PJ Harvey, A nyugati lány társaságában énekelt fel, akinek köszönhetően aztán jól taccsra is került, hogy néhány év regenerálódás után a megtalált nyugalom és munkafegyelem jellemezte új évezredben már Leonard Cohen-i magasságokban térjen vissza a No More Shall We Part, Nocturama és Abattoir Blues/The Lyre Of Orpheus albumokkal (ahol szerencsére még megférnek olyan agymenések is, mint a refrének közé 39 versszakot hányó Kicsim, én égek).
Bár a kaotikus nyolcvanas évekből csak nyolc dal került be, Kari Györgyi válogatása így is kellően átfogó (a Deanna, a Loverman vagy a Brother, My Cup Is Empty azért még elfért volna), a 12 fordító (köztük Eörsi István, Parti Nagy Lajos és Varró Dániel) pedig igazán élvezetes és találó verziókkal állt elő - bár a neighbour szó egy ilyen 'bibliás embernél', mint Cave, néha inkább felebarát, mint szomszéd, a Hasfelmetsző Jackben szereplő 'I got a woman' és 'that girl' kitételek pedig nem ugyanarra személyre vonatkoznak (már ha az előbbi tényleg személy, és nem amolyan felettes én szimbólum). Nem akármilyen élmény lenne ezeket a szövegeket a magyar tévében a Vers mindenkinek adásában hallani!