Szarvast hajtanak az erdőben az Ágos nemzetség vadászai, amikor összefutnak a Belényekkel, s virtusból összecsapnának a vad felett, ha meg nem jelenne a közelükben egy sosem látott lény: egy tűzlidérc. Ezzel veszi kezdetét a puszták lovas-nomád harcosainak mágikus története, legendás kalandjaiknak sora. Egy ilyen küzdelemben sebesül meg az Ágos nembéli Erdőjáró, ám hiába kockáztatja életét a harcban, nem mentheti meg húgát, a Belénybeli Kondor feleségét. Kondor bosszút fogad a férfi ellen, de Erdőjárót magát is gyötri a lelkiismeret, ezért önkéntesen vállalja, amit rettegő társai sorsául szánnak: száműzetésbe megy. Kivonul az erdőbe, életét a szörnyek pusztításának szentelni. Merv sámán, aki a sérült Erdőjáróban a sámánok hatalmának jövőbeli lerombolóját látja - nem is alaptalanul - a szellemek sugallatára két gyilkost küld nyomába. Erdőjáró azonban egy hatalmas fára bukkan, amelynek teteje az egekbe nyúlik. Erdőjáró - s mögötte napokkal lemaradva Kondor - felkapaszkodik a fára, s egy másik világot talál: a felsőbb eget, a mágia otthonát, ahol a varázslók hatalmasabbak, mint a földön, ahol a természetfeletti lények mindennaposak, s ha megölik papját, személyesen jön bosszút állni a gyilkoson az aranytekintetű Szemes, a mindent látó Nap. E helyet istenek teremtették isteneknek. Kondor nem akar beleavatkozni az egek küzdelmeibe, de nincs más választása, a harcok utolérik Ellenségeket és barátokat szerez. Ellenségek között hatalmasokat, barátok között rá nézve veszélyeseket: Földanya félelmetes testőreit küldi Kondor megsegítésére. Ezzel aztán a Napszentély harcosait akaratlanul is Erdőjáró oldalára állítotja, s máris két félelmetes sereg vonul fel egymással szemben, hatalmasságok mágikus harcával fenyegetve. Ez már nem csupán két tűzes lelkű vadász összecsapása...