✍ Scribed by Meghan March
No coin nor oath required. For personal study only.
Elképzelhetetlen. Hihetetlen. Felfoghatatlan.
Nem veszem észre, mivé vált az életem. Már nem tudom megmondani, hol ér véget a hazugság és hol kezdődik az igazság.
Betoppant az életembe, és arra ösztönzött, hogy kibújjak a biztonságos kis csigaházamból.
Minden álmom valóra válik, kivéve azt az egyet, amit a leginkább szeretnék: a saját hepiendem.
De küzdeni fogok érte.
Most és mindörökké.
📜 SIMILAR VOLUMES
Teresa Andrews hegedűtanárként dolgozik a zeneiskolában. Egy napont koncertre kíséri tanítványait a Harrisburgi Művészetek Palotájába, ahol betéved Myron Litrasz görög származású festőművész kiállítására. Összeismerkednek, de mind komolyabbá váló kapcsolatuk Teresa elővigyázatos, aggódó testvére hat
Teresa Andrews hegedűtanárként dolgozik a zeneiskolában. Egy napont koncertre kíséri tanítványait a Harrisburgi Művészetek Palotájába, ahol betéved Myron Litrasz görög származású festőművész kiállítására. Összeismerkednek, de mind komolyabbá váló kapcsolatuk Teresa elővigyázatos, aggódó testvére hat
Teresa Andrews hegedűtanárként dolgozik a zeneiskolában. Egy napont koncertre kíséri tanítványait a Harrisburgi Művészetek Palotájába, ahol betéved Myron Litrasz görög származású festőművész kiállítására. Összeismerkednek, de mind komolyabbá váló kapcsolatuk Teresa elővigyázatos, aggódó testvére hat
A Gregor Man trilógia utolsó részében a sajátjánál évezredekkel elmaradottabb civilizáció kicsiny városállamát Isteni Úrként irányító főhős váratlan "meghívót" kap. Egy galaktikus szupercivilizáció képviselői ajánlják fel, hogy csatlakozzék hozzájuk. Lehet ellenállni egy ilyen kísértésnek? Szolgála
Azután legnagyobb megdöbbenésemre teljesen váratlan érzés tört rám: a sajnálat. Mert a múlt két távoli pillanata jutott az eszembe. Az első, amikor Nogo bevezetett a laposfejűek hordájába, a második, amikor Avanába érkezésemkor Mazu várt a kikötőparton, mellén összefont karokkal, gőgös méltósággal,
Azután legnagyobb megdöbbenésemre teljesen váratlan érzés tört rám: a sajnálat. Mert a múlt két távoli pillanata jutott az eszembe. Az első, amikor Nogo bevezetett a laposfejűek hordájába, a második, amikor Avanába érkezésemkor Mazu várt a kikötőparton, mellén összefont karokkal, gőgös méltósággal,