✍ Scribed by Reginald Rose
No coin nor oath required. For personal study only.
A „Tizenkét dühös ember” egyetlen olyan darabom (tévéjátékom) – play –, mely személyes élménnyel kapcsolatos. Körülbelül egy hónappal megírása előtt ugyanis egy esküdtszék tagja voltam. Az esküdtszéknek emberölés tárgyában kellett ítéletet mondania. Miután ez volt első részvételem egy ilyen tárgyaláson, megvallom, a dolog nagy hatást gyakorolt rám, bár a beválasztásommal kapcsolatos hivatalos értesítést zsémbes morgással fogadtam: „Istenem, van ebben a New York-ban nyolc millió ember. Pont engem hívnak!?” Később úgy tűnt, hogy esküdt társaim valamennyiben hasonlóképpen vélekednek a megtiszteltetést illetően, különös módon azonban, elfoglalva helyemet a tárgyalóteremben, szem től szemben találtam magam egy különös emberrel, a vádlottal, akinek sorsa immár kisebb-nagyobbrészt az én kezemben volt. Ettől kezdve viselkedésem gyökeresen megváltozott… Kezdtem élénken odafigyelni a hallottakra, a vádlott, a tanúk, az ügyész, az ügyvéd magatartására, megdöbbentett a terem közönyös, hivatalos, kincstári nyugalma, a maszkszerű arcok, a menetrendszerűen cikázó hivatalnokok. Lehet, hogy sohasem kerültem bárminek is ennyire a hatása alá. Gondolom, a tárgyalásnak ez az előre tervezettnek tűnő kicentizettsége, egy embersors igazi megvizsgálása iránti közömbössége irritált később arra, hogy elviselhetetlen módon viselkedjek másik 11 esküdt kollegámmal szemben. Az esküdtszéki vita során többször támadt olyan érzésem, hogy az átlagembernek fogalma sem lehet arról, mi történik a zárt párnázott ajtók mögött, s ekkor gondoltam legelőször komolyan arra, hogy nem volna érdektelen egy olyan tévéjátékot írni, melynek teljes cselekménye az esküdtek tárgyaló helyiségében játszódna… A „Tizenkét dühös ember” vázlatának megírása érdekes módon sokkal több időt vett igénybe, mint a forgatókönyvé. A figurákban gomolygó belső események munka közben annyira bonyolódtak, hogy minduntalan és önkéntelenül letértem a vázlathoz szükséges ösvényről s betévedtem a szinte önmagukat formáló jellemek rengetegébe. Ez a „vázlatkészítés” kerek hétig tartott s a szokásos öt oldal helyett 27 gépelt oldalt eredményezett. Természetes következménye volt ennek, hogy a forgatókönyv – azaz a párbeszédek – megírása (ez az, ami általában hónapokat vehet igénybe) 5 napig tartott, de ha nem duzzadt volna 50 gépelt oldalra, néhány nap is elég lett volna hozzá. A mű megírása közben négy dologra fordítottam (a tapasztaltak alapján) különös figyelmet: 1. Az a magabiztosság, mellyel kezdetben minden esküdt közölte és védte álláspontját. 2. Az az elképesztő szellemi-érzelmi egyenlőtlenség, mely eközben felszínre került. 3. sablonok. 4. Fizikai, azaz külső behatások: pl. időjárás, az idő mú lása, a kényelmetlen teremféle. Nem volt nehéz észrevenni, hogy valamennyi tényező nagy drámai potenciál hordozója. Végül is a forgatókönyv megírása csata volt önmagammal, hogy sikerüljön 50 oldalba besűríteni minden jellemet, minden részletet, amit a vázlatírás során tervbe vettem. Mielőtt a játékot próbálni kezdték, számottevő részleteket kellett kihúznom a párbeszédekből a húzásokat ott végeztem, ahol a dialógus mélyítette a jellemeket. Meggyőztek róla, hogy ezt elvégzi szövegem helyett a színé szi magatartás. Persze, mint a legtöbb szerzőt, a kitűnő előadás sem győzött meg „jogerősen”, hogy valóban a húzások tették hatásosabbá a játékot, bár végül is azt hiszem, hogy amit a „Tizenkét dühös ember” elmond az igazságról, a társadalmi felelősségről, az ember felelősségéről a társadalmon belül, megbocsájtja a szerzőnek, hogy egyes figuráit nem fejlesztette, nem alakította ki eléggé.
📜 SIMILAR VOLUMES
Véleményem szerint a darab címéből nyugodtan ki lehetne húzni a 'dühös' szót. Mert ebben az előadásban az izgat, hogy tizenkét ember van együtt két órán keresztül. Nem is akárhogyan. A díszlet egy üvegfal, mert helyszínül egy amerikai toronyház legmagasabb szintjét választottuk. A színészek nem látn
TENGERÉSZGYALOGOSOK BEJRÚTBAN Bejrút elátkozott városában elszabadul a pokol. Csak egy maroknyi elszánt amerikai tengerészgyalogos állja útját a fanatikus muzulmán terroristáknak. Steve Mallory tizedes ezerszer is megbánta már, hogy balsorsa erre az elátkozott helyre vetette, ahol a tizenéves fiat
TENGERÉSZGYALOGOSOK BEJRÚTBAN Bejrút elátkozott városában elszabadul a pokol. Csak egy maroknyi elszánt amerikai tengerészgyalogos állja útját a fanatikus muzulmán terroristáknak. Steve Mallory tizedes ezerszer is megbánta már, hogy balsorsa erre az elátkozott helyre vetette, ahol a tizenéves fiatal
A jó gyerekre vonatkozó szabályok egyértelműek: rendesen tanulni, sportolni, templomba járni. Szorgalmasan gyűjtögetni a pontokat, hogy egy napon beválthasd őket lakásra, családra, jó állásra - tisztességes felnőtt életre. Rebeka nem akarja elhinni, hogy a nővére nem volt jó. Nem hajlandó beletörőd
Egy nap Jenny Lind, a gyönyörű, szőke, tizenhat éves lány gyalog indul útnak az iskolából, mert valaki kiszúrta a biciklije kerekét, ám soha nem érkezik haza. Öt évvel később holtan találják egy stockholmi játszótér kellős közepén. Valaki szabályosan kivégezte. Joona Linna felügyelő veszi kezébe
Egy nap Jenny Lind, a gyönyörű, szőke, tizenhat éves lány gyalog indul útnak az iskolából, mert valaki kiszúrta a biciklije kerekét, ám soha nem érkezik haza. Öt évvel később holtan találják egy stockholmi játszótér kellős közepén. Valaki szabályosan kivégezte. Joona Linna felügyelő veszi kezébe a