Egy halász nyomtalanul eltűnik Peru partjainál. Norvég olajkutató szakemberek furcsa organizmusokra bukkannak, amelyek több száz négyzetkilométernyi tengerfenéken élősködnek. Közben British Columbia partjainál a tengeri emlősök rejtélyes átalakuláson mennek keresztül. Úgy tűnik, hogy az események függetlenek egymástól, de Sigur Johanson, a különc biológus nem hisz a véletlenekben. Az indián bálnakutató, Leon Anawak pedig nyugtalanító következtetésekre jut, melyekben egy közelítő katasztrófa körvonalai rajzolódnak ki. A titkok utáni kutakodás közben valóra válik a tudósok rémálma; el kell ismerniük, hogy az ember kevesebbet tud a saját bolygójáról, mint a világűrről. Frank Schätzing lélegzetelállító és félelmetes rendezésben jeleníti meg a természet keresztes hadjáratát az emberiség ellen. Az események peregnek, miközben minden próbálkozás előtt és mögött a feneketlen mélység tátong. "Két hete a legénység egy óriási háló Chironex fleckerit húzott a fedélzetre: tengeri darazsakat. Jobban mondva, valami olyasmit, amiről azt hisszük, hogy az lehetett. Nagy hiba volt a zsákmányt nem azonnal visszaengedni. Ehelyett kinyitották a hálót, és ezzel több tonna vegytiszta mérget szabadítottak a fedélzetre. Néhányan a legénységből azonnal meghaltak, mások csak később, amikor a hajszálvékony, több méter hosszú csápok már behálózták az egész hajót. Ráadásul aznap esett az eső, és mindenhová szétmosta a medúzák részeit. Senki sem tudja megmondani, hogyan került az ivóvízbe, de az Anthanea gyakorlatilag szellemhajóvá változott. Azóta óvatosabbak a halászok, és védőruhát is vesznek, de ez mit sem változtat az általános helyzeten. A halászflották mára világszerte hal helyett mérget merítenek."