A szerző némileg önéletrajzi ihletésű, különös története arról, hogy vidéki házában az Idegenek hogyan vették fel vele a kapcsolatot. Az ő hatásukra kezdett sci-fi regényeket írni.
Részlet a könyvből:
A házam mögött van egy szép, nagy kert. A túlsó végén áll egy romos épület, a háztól alig látni a fák sűrű lombjai miatt. A környékbeliek azt beszélik, hogy valaha ott egy szép, tágas, fehér falú ház állott és különös emberek lakták. De a lakók már századokkal előbb elporladtak és mintha maga a ház is porladásnak indult volna; a falak megrepedeztek, a tető leomlott és a földbe olvadt. Az esők, a téli fagyok, a nyári forróság szívós akarattal tette majdnem semmivé az egykori otthont. Majdnem semmivé - mert az egykori masszív alapok hatalmas kövei itt-ott még kiállnak a földből, és néhány boltív, egy torony szánalmas maradványaival még az égre mutatnak. De mindez már visszavonhatatlanul a pusztulás birodalma... Így hittem sokáig.
A romokat a kert választja el a házamtól. Pár perces séta csupán. A kis fennsík innenső végén élek én. A kövezett út felvezet a kapuhoz. A környéken több ház is áll. Nem szegény emberek laknak errefelé. Ahol a fák engedik, szép kilátás nyílik a dombokkal övezett városkára.