Japán a második világháborúban. A festői kis faluban, Macumotóban élő két fiatal lány, Szajuri és Reiko elindul a háború sújtotta Tokióba, hogy megtalálják egyikük vőlegényét. Otthoni környezetükből kiszakadva munkát vállalnak egy kórházban, ahol szembesülnek a háború valódi arcával: Szajuri öccsét csapatszállító hajójával együtt elsüllyeszti egy amerikai tengeralattjáró, míg barátnője vőlegényét összeroncsolt testtel, haldokolva látja viszont a kórházban. Amikor barátnőjét is megöli egy amerikai bomba, Szajuri bosszút esküszik: férfinak álcázva magát kamikáze pilótának áll.
A végső bevetésen azonban kudarcot vall s ellentétben kiképző tisztjével - aki egyben a szerelme is - túléli az akciót, sőt arra is fény derül, hogy tudatosan megtévesztette a császári hadsereget. A duplán szégyenteljes esemény eltusolása érdekében a katonai bürokrácia úgy határoz, hogy el kell tűnnie még a nyilvántartásokból is. Új nevet kap, száműzik vidékre... itt talál rá napjaink egy szemfüles újságírónője, akinek ha nehezen is, de lassanként megnyílik a 'japán rózsa'.
Kimura Rei regényében izgalmas csatáknak lehetünk tanúi, ám ezek az összeütközések egyben a japán társadalmi hagyományoknak és egy modern világnak az emberekben zajló konfliktusai, melyeket - úgy tűnik - az amerikai bombázók sem tudtak szétzúzni. A történet szerkezete is erre utal: ide-oda ugrál a múlt és a jelen között, miközben felsejlik előttünk egy mai ésszel felfoghatatlan kasztrendszer, ahol a nők a legteljesebb alárendeltségben éltek. Szajuri története amolyan japán 'haza és szerelem' eposz, melyben a legősibb túlélési ösztönök, egyfajta szellemi emelkedettség és egy fájdalmas, lemondásokkal terhelt gyönyörű szerelem képét rajzolja elénk a szerző.