"Bennem rekedt a szó, mert mögülünk, az őserdőből velőtrázó női sikoly harsant.
Megdermedtem. Az igazgató megpördült; a cenotéhoz vezető ösvényre meredt.
A sikoly visszhangja mintha vándorútra indult volna az őserdőben. Ereimben megfagyott a vér. És ekkor - és ez még rémesebb volt, hiszen mintha az agyamba kergetőző gonosz mayák képe idézte volna fel - még egy hang hallatszott: hosszú, szisszenő csobbanás.
Vaktában nekirohantam az ösvénynek. Hátrakiáltottam:
-Miss Brand ott maradt! Egyedül...
Az igazgató futva követett. Bekanyarodtam az ösvényen, és futottam, ahogy csak a lábam bírta...Megláttam a tisztást.
-Deborah! -kiáltottam újra
Az igazgató megmarkolta a karomat. Úgy szorította, hogy az ujjai szinte a csontomig hatoltak. Lefelé mutatott. Szükségtelenül. Mert megláttam magam is.
Vagy harmincméternyire alattunk, villózva, a víz alatt, mint valami iszonytató vízinövény, ott úszott Deborah ezüstszőke haja."
Deborah Brand régész apja nemzetközi jelentőségű bányakincsekre bukkant. Deborah feladata a megfelelő kezekbe eljuttatni a dokumentumokat. Ez azonban végül is a neves amerikai krimiszerző, Patrick Quentin állandó hősére, az eseményekbe akaratán kívül belekeveredő Peter Duluthra marad.