Az író hetvenedik születésnapjára megjelent kötet Fejes Endre újabb novelláiból tartalmaz egy nagyobb csokorravalót. Fejes régebbi műveinek olvasói ismerős motívumokra, témákra helyszínekre, figurákra éppúgy bukkanhatnak ez újabb írásokban, mint teljesen új, a hagyományos Fejes-képpel alig-alig összeegyeztethető vonásokra. Mert megmaradt az írónak az a szenvedélyesen képviselt nézete, hogy a világ kétosztatú: vannak a minden romlottságuk, bűnük, gonoszságuk ellenére is tiszta kétkezi munkások, akik szerezhetnek ugyan jó nőt maguknak, akik juthatnak Zsigulihoz, lehet divatos ruhájuk is, mégis világok választják el őket a saját vitorlásukon hajókázóktól, a - mindegy, hogy milyen párt jóvoltából - "fontosaktól", vezetőktől, luxusnőkhöz (sokszor ártatlan fiatal lányok, sőt fiúk megrontható testéhez), hatalomhoz, manipulációs lehetőségekhez jutóktól (Vaklebegés; Gyónás; Ha megtanítasz sírni; Lemaradt angyalok; Azt is meghallom stb.). E világkép kétségkívül romantikus, ám ettől nem kevésbé hatásos. Annál is inkább, mert elemi erejű indulatok állnak mögötte, és Fejes ért ahhoz, hogy ezeket az indulatokat feszítő erővel ábrázolja. Igazán "jó", igazán magával ragadó azonban akkor lesz, amikor a "lemaradt angyalokról" a józsefvárosi kocsmákban, albérletekben, utcákon kallódókról szól, amikor az ő életüket emeli a költészet, a szép hazugság, a mese (állandóan visszatérő) magaslataiba, kivált, amikor szinte szürrealista módon áttűnésekkel dolgozik, amikor a vágyképek és a mese/valóság egybevág, amikor az iszonyú nyomások alól hősei kijutnak a "szabadba", a fénybe. Ez a megoldás Fejesnél egyre inkább fantasztikussá, szürreálissá válik, finom lebegésével mégis egyre gyakrabban oldja a "régi" író keserű görcseit. - A szerző korábbi munkáit kedvelő olvasókon túl minden novellakedvelő olvasónak is ajánlható.