✍ Scribed by Melissa Moretti
No coin nor oath required. For personal study only.
Isabella Denizt gyermekkorában az anyja kitette egy templom elé - ennyit tud róla. Árvaházakban nőtt fel, de huszonkét évesen elhatározza: megkeresi a szüleit. Hónapokig tartó nyomozás és hajsza során megismeri leendő párját, aztán találkozik álmai férfiával is, de valami elriasztja tőle... És miközben lassan üzletasszonnyá válik, egy régi és tragikus szerelem története bontakozik ki a szeme előtt.
Amelynek egyik okozója, de résztvevője is pár napos korában - ő maga volt...
📜 SIMILAR VOLUMES
Isabella Denizt gyermekkorában az anyja kitette egy templom elé - ennyit tud róla. Árvaházakban nőtt fel, de huszonkét évesen elhatározza: megkeresi a szüleit. Hónapokig tartó nyomozás és hajsza során megismeri leendő párját, aztán találkozik álmai férfiával is, de valami elriasztja tőle... És miköz
Alex es un joven empresario, apuesto, ostentoso y de finísimos gustos; que está a punto de casarse con su novia. Decide asistir una última noche a un exclusivo bar de strippers, al que religiosamente ha acudido cada viernes durante sus últimos tres años. Lo que para él, está claro que será su última
A principios del siglo XVII vivió en Hungría en personaje único en su género, la aristócrata Erzsébet Báthory, también conocida como la Condesa Sangrienta. Durante ocho años secuestró, torturó y asesinó salvajemente a setecientas chicas. Fanática de la brujería y del culto a la sangre, Erzsébet Báth
In un dolce tardo mattino o in un torrido meriggio o in una fresca sera o in una notte stellata, una jarra di sangría è il minimo per godere di quel vino rosso leggero che è quasi un’espressione filosofica. Scrivere di Andalusia, pensare all’Andalusia, è impossibile a mente fredda e a cuore sereno.
In un dolce tardo mattino o in un torrido meriggio o in una fresca sera o in una notte stellata, una jarra di sangría è il minimo per godere di quel vino rosso leggero che è quasi un’espressione filosofica. Scrivere di Andalusia, pensare all’Andalusia, è impossibile a mente fredda e a cuore sereno.
In una grande città dell’impero asburgico, l’unica istituzione imperial-regia che abbia conservato il suo splendore è la rinomata casa di piacere di via del Camoscio, la «casa della gioia». Qui si danno convegno militari, politici e personalità di spicco del mondo culturale cittadino, in un vivace e