Minden kislány szeretne egy tündérmese főszereplője lenni. Egy romantikus történeté, melyben a herceg megmenti őt a gonosz fogságából. Végül egymásba szeretnek, gyerekeik születnek, és boldognak élnek, amíg meg nem halnak. Elméletileg az én életem is lehetett volna ilyen tündérmese. Nyolcéves koromban Caven Hunt megmentett egy szörnyetegtől. Nem számított, hogy csak egy kölyök voltam, azonnal beleszerettem. Sajnos a tündérmesém ezen a ponton véget is ér. Évekkel később életem legsötétebb időszakában egy egyéjszakás kaland egy kislánnyal ajándékozott meg minket. A könyörtelen sötétség rabjaként azonban nem maradt számomra más kiút, mint hogy az újszülöttet Caven gondjaira bízzam.
Ennek a tündérmesének a végén nagy boldogság vár valakire. Valakire, aki nem én vagyok. A lányom születése óta egyetlen éjszaka sem telt el anélkül, hogy ne imádkoztam volna az ő boldogságáért. Az életemmel tartozom Cavennek.
Csakhogy annak az ártatlan gyereknek még többel tartozom. Ezt pedig csak úgy adhatom meg neki, ha a szívemet kitépve, ismét találkozom az apjával.