✍ Scribed by Edward P. Jones
No coin nor oath required. For personal study only.
Edward P. Jones nagyszabású, Pulitzer-díjas regénye megjelenésekor a legnagyobb szenzációt az keltette, hogy sokan - feketék is - ebből tudták meg: nemcsak fehér emberek lehettek és voltak egykor rabszolgatartók, hanem fekete bőrűek is. A regény egyik főszereplőjének, a később rabszolga munkafelügyelővé avanzsált Mózesnek is kellett hozzá két hét, hogy megeméssze: senki nem járatja vele a bolondját, annyi fehér gazda után ezúttal tényleg egy nálánál két árnyalattal sötétebb fekete ember tulajdona lett, ő is, de még az árnyéka is. Az adásvétel utáni első hetekben egyre az járt Mózes fejében, hogy eleve fura világ az, ami őt a fehér ember rabszolgájává tette, de az Úr aztán tényleg a feje tetejére állította ezt a világot azzal, hogy egy fekete birtokolja a saját fajtáját. Egyáltalán, törődik még ilyesmivel odafenn az Úr?
Ez a tény persze aligha adhat felmentést a fehérek olykor emberhez méltatlan viselkedésére, a 'niggerekkel' szembeni kegyetlen bánásmódra. Már csak azért sem, mert a fekete rabszolgatartók száma eleve elenyésző volt a fehérekéhez képest, ráadásul a szabaddá lett feketék sokszor csupán saját feleségüket, testvérüket, gyerekeiket vették meg rabszolgaként, hogy ne lehessen mások tulajdonába adni őket, s velük természetesen családtagként is bántak. Noha Mózes nem volt a rokona, új, fekete gazdájának, Henry Townsend ültetvényesnek fehér pártfogója kezdő lökése kellett ahhoz, hogy a mindaddig szinte barátként kezelt Mózesnek lekeverje az első pofont. Az sem véletlen, hogy amennyire az emberek emlékeztek, Manchester megye börtönében nem fordult elő színes ember. A rabszolga által elkövetett bűntettek és kihágások zömét ugyanis maga a gazda torolta meg, a szabadok meg igyekeztek nem csinálni semmi olyasmit, ami miatt törvényesen rács mögé kerülhettek volna. Tudták, milyen bizonytalan az életük; tudták, hogy rabszolgák ők most is, csak más néven. Minden tapasztalatuk arról szólt, hogy bőrük színe meghatározza a sorsukat, még ha időközben szabadokká váltak is.
Mózes a jelképe annak, hogy mit művelt emberi lényekkel a rabszolgaság. Mert valamit mindenkivel tett. Az egyik a Bibliához menekült, a másik megtagadta Istent. Volt, aki felülemelkedett egyéni szerencsétlen sorsán, és magához ölelte az emberiséget, és volt, aki behódolt a fehéreknek, és örökre magányos maradt. Még olyan is akadt, aki fehér bőre ellenére egész életében színesnek vallotta magát. Róluk szól ez a szokatlanul szép könyv.
📜 SIMILAR VOLUMES
Fergus McCloud-ot, a meggyőződéses agglegényt elkeseríti unokatestvére 'árulása', s az esküvőn jól leissza magát. Másnap el sem tudja képzelni, hogyan került haza, és ki az a gyönyörű nő, aki csupán egy szál ingbe öltözve, gyengéden ébresztgeti. A helyzet egyértelműnek tűnik, pedig Cloe Fox határozo
A regény párhuzamos történetei rendkívüli művészi finomsággal mutatják be egy orosz származású, Párizsban élő kortárs író alkotói válságát, és az 'ismeretlen' öregember életét, aki végigküzdötte a második világháborút. Makine eddigi műveiben is megcsodálhattuk az ironikus és a költői próza ötvözetét
A Régi Birodalom vezetői évezredeken át uraltál! az emberi világokat. Ám a Krisztus utáni hétezres években a Földdel és a földközeli gyarmatokkal vívott kétszáz éves háború megrendítette a birodalmi gazdaságot, s elerőtlenítette a növekedés és fejlődés tendenciáit. Alig pár évvel a végső konkordátum
A Régi Birodalom vezetői évezredeken át uraltál! az emberi világokat. Ám a Krisztus utáni hétezres években a Földdel és a földközeli gyarmatokkal vívott kétszáz éves háború megrendítette a birodalmi gazdaságot, s elerőtlenítette a növekedés és fejlődés tendenciáit. Alig pár évvel a végső konkordátum
Németország, 1944. A hóviharban hajladozó fák között egy lány rohan az erdőben. Menekül. Egy csecsemőt szorít a melléhez, egy zsidó kisfiút. A lány tizenhat éves, holland, és Noának hívják. Vajon hogyan kerülhetett ide, és övé-e a gyermek, akit ennyire óv? Helyzete teljesen kilátástalannak látszik,
Németország, 1944. A hóviharban hajladozó fák között egy lány rohan az erdőben. Menekül. Egy csecsemőt szorít a melléhez, egy zsidó kisfiút. A lány tizenhat éves, holland, és Noának hívják. Vajon hogyan kerülhetett ide, és övé-e a gyermek, akit ennyire óv? Helyzete teljesen kilátástalannak látszik,