✍ Scribed by Tóth Krisztina
No coin nor oath required. For personal study only.
"Az ötvenes évek szűk levegője"
Ebben a regényben mindenki árva. A negyvenes évek végén örökbefogadott kislány, a nevelőszülei, a saját gyereke, a férje, az összes rokona és ismerőse: kivétel nélkül mindenki a szeretethiányt tekinti az elfogadott, az egyetlen megélhető állapotnak. Ezek az emberek egy lepusztult, málló vakolatú, főzelékszagú gangon tengetik küzdelmes életüket, karnyújtásnyira a nyomortól, fényévekre a normálisnak gondolt léttől. Mégis, az elfojtott érzelmek és indulatok olykor-olykor feltörnek, és ezek a kitörési pontok sorsfordító pillanatokat eredményeznek. Ez a nyomasztó és szűk, de egyben átlátszó világ maga az akvárium.
Tóth Krisztina kiváló arányérzékkel keveri a naturalizmust, az iróniát és a fekete humort, "hétköznapi katarzissal" tisztítja meg múltunknak ezt a nehezen feldolgozható, a kollektív tudattalant erősen befolyásoló szakaszát.
📜 SIMILAR VOLUMES
Édesanyja egyedül neveli a tizenkét éves Caitlint, és igen nehéz körülmények között élnek. Az anya dokkmunkás a közeli kikötőben, sokat és keményen dolgozik, kevés ideje jut a kislányra. Caitlin iskola után mindennap az Akváriumba megy, amíg arra vár, hogy anyja érte jöjjön, és együtt hazaindulja
...A vásznon komor, ablak nélküli helyiséget láthattunk. Az előtérben egy kemence… Szürke védőruhás emberek álltak mellette. Fűtők. Aztán egy koporsó tűnt fel.Tehát ez is krematórium… ÍA védőruhások felemelték a koporsót, kissé meglökték, s már el is tünt a dühöngő lángok közt, ismeretlen terhével e
...A vásznon komor, ablak nélküli helyiséget láthattunk. Az előtérben egy kemence... Szürke védőruhás emberek álltak mellette. Fűtők. Aztán egy koporsó tűnt fel. Tehát ez is krematórium... A védőruhások felemelték a koporsót, kissé meglökték, s már el is tűnt a dühöngő lángok közt, ismeretlen terhév
...A vásznon komor, ablak nélküli helyiséget láthattunk. Az előtérben egy kemence... Szürke védőruhás emberek álltak mellette. Fűtők. Aztán egy koporsó tűnt fel. Tehát ez is krematórium... A védőruhások felemelték a koporsót, kissé meglökték, s már el is tűnt a dühöngő lángok közt, ismeretlen terhév
Az író, költő és muzsikus Boris Vian e regényét huszonhárom éves korában, 1942-1943-ban, Franciaország megszállásának éveiben írta, s életében nem is adatta ki, csak huszonhárom évvel a halála után jelentették meg művészetének tisztelői. Mégis, a könyv irodalomtörténeti érdekességnek számít, mert ol