✍ Scribed by R. Székely Julianna
No coin nor oath required. For personal study only.
A karriertörténetekben az a szép, hogy olyanok, mint a mesék. Nem látszanak az akadályok, a belső történések, csak a siker, a gyors előrejutás. Az ember később veszi észre, hogy mindennek ára van. Akkor dönthetné el igazán, hogy megéri-e. Ha zöldséges leszek, talán vagyont szerzek. De lemondok a szellemi fejlődésről, az önmagán túlmutató munkáról. Egy idő után talán tisztességről is. Szerintem ma nálunk két versenypályán indulhat el egy fiatal, akibe az átlagosnál több ambíció szorult. Egyiken a pénzre hajtanak. Másikon a sikerre, a társadalmi megbecsülésre. A kettő együtt nemigen megy. Legalábbis a hivatalos, állami versenypályákon.
📜 SIMILAR VOLUMES
A szép postamesternő, aki egyedül neveli ötéves kislányát, teljes szívéből szereti Gradyt, a vonzó agglegényt. Ám attól fél, ha elárulja a férfinak, ki a gyermeke apja, kapcsolatuknak örökre vége szakad...
A szép postamesternő, aki egyedül neveli ötéves kislányát, teljes szívéből szereti Gradyt, a vonzó agglegényt. Ám attól fél, ha elárulja a férfinak, ki a gyermeke apja, kapcsolatuknak örökre vége szakad...
A szép postamesternő, aki egyedül neveli ötéves kislányát, teljes szívéből szereti Gradyt, a vonzó agglegényt. Ám attól fél, ha elárulja a férfinak, ki a gyermeke apja, kapcsolatuknak örökre vége szakad...
Egy, kettő, három... Lisa lehunyja a szemét, és elkezd számolni, a négyéves kislánya pedig elbújik a parkban. Amikor azonban a nő kinyitja a szemét, és megfordul, sehol sem találja Ellát. Eltűnt. Minden nyom nélkül. Hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a kislány nem egyszerűen eltévedt, hanem valaki elra
Minél hihetetlenebb egy történet, annál inkább elhiszem. Harminchárom éves vagyok. 1903-ban idegösszeroppanást kaptam, és kényszerzubbonyban elmegyógyintézetbe vittek. Az egész dolog háttere még mindig homályos, de azért elmesélem, mire emlékszem. Koncerthegedűs vagyok, legalábbis az voltam az idegö
Minél hihetetlenebb egy történet, annál inkább elhiszem. Harminchárom éves vagyok. 1903-ban idegösszeroppanást kaptam, és kényszerzubbonyban elmegyógyintézetbe vittek. Az egész dolog háttere még mindig homályos, de azért elmesélem, mire emlékszem. Koncerthegedűs vagyok, legalábbis az voltam az idegö