✍ Scribed by Ujj Gyula
No coin nor oath required. For personal study only.
"A virágok mosolyában, a verőfényes tavaszi nap sugaraiban fürdik Budapest. A hatalmas üvegtáblák sziporkázva szórják, ezer színben villogtatják a napfényt, mely lágyan csókolgatja sima képüket. A Dunapart felől virágillatot hoz a szellő.
A Rákóczi sugárúton, a földalatti villamos egyik följárójából körülbelül harmincöt éves, magas, karcsu férfi lép elő. Torday Zoltán iró, aki tizenöt éve nem látta szülővárosát, Budapestet. Megáll, körülnéz. Naptól barnított arcán kellemes meglepetés tükröződik, kék szeméből rajongással teli tekintet sugárzik, amint az élettől duzzadó, forrongó, zsibongó világvárost szemléli. A szeme örömtől csillog. Nem csoda, hiszen míg ő a világot járta, Budapest sokat fejlődött. Miután kiheverte a háború pusztitásait, az utolsó két évtizedben ujból versenyre kelt a nagy nyugati metropolisokkal. Lakossága most már több mint két millió. A házrengeteg Pesten a Rákosmezőn, Budán pedig a Lágymányoson és a hegyek oldalain vett végeláthatatlan kiterjedést. A város dunaparti középpontját széles, hatalmas sugárutak kötik össze a síksággal. A nyílegyenes utcákon emberek százezrei, járóművek tizezrei nyüzsögnek. Eltűnt a régi nagyvárosok fülsiketítő lármája. Az utcákat sima, rugalmas anyag borítja, amelyen sem a nedvesség, sem a napsütés nem okoz változást. Lábdobogás, kerékzakatolás és patkócsattogás nincs. Lovat már csak az állatkertben lehet látni. De a benzinbűzt köpködő gépkocsi is eltűnt, helyette kizárólag a könnyedén és zajtalanul gördülő elektromobilok végzik a személy- és teherforgalom egy kis töredékét; az igazi óriási forgalom lenn zajlik a föld alatt."
📜 SIMILAR VOLUMES
Részlet: "A virágok mosolyában, a verőfényes tavaszi nap sugaraiban fürdik Budapest. A hatalmas üvegtáblák sziporkázva szórják, ezer színben villogtatják a napfényt, mely lágyan csókolgatja sima képüket. A Dunapart felől virágillatot hoz a szellő. A Rákóczi sugárúton, a földalatti villamos eg
1955 márciusában vagyunk valahol Közép-Ázsiában, egy kórház rákosztályán. Ide érkezik meg a belügyes Ruszanov (aki viszolyogva fekszik be a 'közemberek' közé, és az az elve, hogy 'mindenki bűnös, ha megvakarjuk') és Kosztoglotov, aki az egyetemről a háborúba került, onnan a Gulagba, s szabadulása ut
1955 márciusában vagyunk valahol Közép-Ázsiában, egy kórház rákosztályán. Ide érkezik meg a belügyes Ruszanov (aki viszolyogva fekszik be a 'közemberek" közé, és az az elve, hogy 'mindenki bűnös, ha megvakarjuk") és Kosztoglotov, aki az egyetemről a háborúba került, onnan a Gulagba, s szabadulása ut
Hogyan dolgozza fel egy tizenegy éves kamasz, ha apját a szeme láttára hurcolják a Duna-csatorna munkatáborába? Hogyan éli meg az apa hiányát és az elhurcolás köré épített családi hazugságokat vagy titkolt történeteket? Milyen remények éltetik a mindennapok amúgy sem könnyű kamaszviharait megnehezít
A Gyűrűk Ura tündérmese. Mégpedig - legalábbis terjedelmét tekintve - alighanem minden idők legnagyobb tündérmeséje. Tolkien képzelete szabadon, ráérősen kalandozik a könyv három vastag kötetében - vagyis abban a képzelt időben, mikor a világ sorát még nem az ember szabta meg, hanem a jót és szépet,
Apát akkor már majdnem egy éve elvitték, és több, mint négy hónapja nem kaptunk róla semmi hírt, se levél nem jött többet, se olyan előre megírt tábori lap, amin tudatni szokta velünk, hogy jól van, és büszkeséggel tölti el, hogy nap mint nap sikerül túlteljesítenie a normát, szóval nem tudtunk róla