Slawomir Mrozek, a méltán világhírű, és immár a klasszikusok közé sorolható lengyel író elbeszéléseinek hatodik kötetét ajánljuk olvasóink figyelmébe, amely az 1991- 1995 között született írásokat tartalmazza. A groteszk, az abszurd sajátos eszközeivel torzító tükröt tart elénk a szerző - egy-egy szituáció, komoly gondolat fejtetőre állításával, végletekig feszítésével megmutatja a dolgok fonákját, a világ bonyolult szövedékét. E rövidke történetek az évek során mit sem veszítettek aktualitásukból: a jellemtelenség, a korrupció, a szervilizmus, a harácsolás, a közöny, az ostobaság, a hazudozás, az embertelenség politikai rendszertől, társadalmi berendezkedéstől függetlenül undorító jelenségek - s szomorúan kell megállapítanunk, hogy a helyzet nemigen javul. 'Befellegzett az istentelen kommunizmusnak, visszakapta vagyonát az Eklézsia. Emeletes kőházunk volt, annak idején még a községben összegyűjtött adományokból építettük. Volt egy nagy terem meg sok-sok szoba, ott tartottunk minden egyházközségi rendezvényt. Aztán elvette a Párt, kiszemelték a Pártbizottság székházának. De most végre visszakerült az épület az Eklézsia tulajdonába. Előbb persze meg kellett hinteni szenteltvízzel, hogy megtisztuljon a kommunista miazmáktól. Maga a Püspök úr végezte a szertartást, direkt ezért jött el az ünnepségre. Már az első csöppektől fölsírt valami a padló alatt, nyüszítve iszkolt ki a lyukból a dialektikus materializmus, kiugrott a kertbe az ablakon át, és a bokrok közé bújt. Hasított utána Dzerzsinszkij, aki a kályhában rejtőzködött, és a tetőn át szökött az erdőbe." Ördögűzők Az Európa Könyvkiadó hat kötetben jelenteti meg a világhírű lengyel író elbeszéléseit.