Kis Teréz gépkocsija - egy 1600-as Lada - viszonylag távolabb állt a többitől. Futva érkezett oda, és beugrott a kocsiba. Még jóformán el se helyezkedett, amikor valami hideget érzett a tarkóján. Meg akart fordulni, de egy határozott hang szólalt meg mögötte:
- Ne nézzen hátra! Azt teszi, amit mondok!
- Mit akar?
- Indít és kimegyünk a ligetből. Semmit ne merészeljen tenni, mert meghúzom a ravaszt és magának vége!
- Merre menjünk?
- Azt menet közben mondom meg!
- Feltehetem az övet? Ahogy látom, mind a kettőnkre nézve jobb.
- Tegye! - ezzel Teréz keze a biztonsági öv után nyúlt, de még jobban érezte tarkóján a pisztoly csövét. Lekapcsolta az övet és az ülés melletti helyére dugta. Feje egy pillanatra se mozdult, így a kocsiban hátul ült, nem követte a keze mozgását. Amint be akarta illeszteni, szándékosan mellé dugta, és megint megkísérelte. Tudta, hogy az első ülésen fekszik a rádiótelefon mikrofonja, egy mozdulattal megnyomta az adás gombját. Érezte, hogy sikerült. Bízott benne, hamarosan keresik, mert késik, és akkor meghallják, amit beszélnek.
- Indítson! - hangzott a parancsoló hang.