"Ez a történet az én történetem, noha sem írni, sem olvasni nem tudok." Ezekkel a mellbe vágó szavakkal kezdődik Phúlan Dévi könyve, amelynek szerzője, vagy inkább elbeszélője azon ritka személyiségek közé tartozik, akik még életükben egy legenda részesei, hősei lettek.
Phúlan Dévi egy az európai olvasótól nemcsak térben, de mentalitásban, szokásaiban, kultúrájában igen távol eső országban, Indiában született, egy nagyon szegény és nagyon alacsony kaszthoz, a malláhok kasztjához tartozó család sokadik gyermekeként, sokadik leánygyermekként. Többszörös handicap: szegénynek, alacsony származásúnak és nőnek lenni India egyik belső, mélyen konzervatív, erkölcsében, értékrendjében megcsontosodott államában. Aki ilyen helyen, ilyen családban születik, arra egész életében szolgaság, nyomor, megaláztatás vár. És nem lázadhat a sorsa ellen, mert aki fellázad, azt menthetetlenül kiközösítik, még a saját kasztja is. Rögvest tisztátlannak, érinthetetlennek kiáltatik ki, akivel mindenki azt tehet, amit akar.
Ám Phúlan Dévi mégis fellázadt. Mert már nem bírta tovább. Mert már nem lehetett tovább bírni. És ekkor vette kezdetét igazi kálváriája, amelyről ez a maga nemében páratlan, két francia újságíró bábáskodásával született dokumentumkönyv szól. A banditák királynője döbbenetes tudósítás egy számunkra még mindig egzotikusnak tűnő és ismeretlen világról, megrázó beszámoló egy a mi mércénkkel mérve "élhetetlen" életformáról, szívbe markoló vallomás, amelynek legfőbb erejét kétségtelenül hiteles, átélt volta adja, és amely sok vonatkozásban a kínai Jung Chang világhírű Vadhattyúk-jára emlékeztet - ez a mű is egy különös, "más" világ felfedezésszámba menő feltérképezése, egy "bennszülött" kalauzolásával.